8 dolog, amit szülőként tennék, ha a gyermekem idén felvételizne
Amikor valamilyen nagy megmérettetés előtt állunk, különösen sokat számít, hogy támogató légkör vegyen körül.
Szülőként ez az egyik legfontosabb feladatunk akkor is, amikor a gyermekünk épp a felvételire készül – hogy érezze: bármi történik, mi ott vagyunk a számára.
A következő cikkben összeszedtem 8 olyan dolgot, amit én tennék szülőként, ha a gyermekem idén felvételizne.
1. Tudatosítanám a helyzet jelentőségét
Először is beszélgetnék vele arról, hogy most egy olyan időszakban van, amikor nagyobb fókuszra van szüksége.
Megkérdezném, ő hogyan látja a saját céljait, mi segítené őt abban, hogy kihozza magából a legjobbat — de közben ne merüljön ki.
❓Mire van szüksége?
❓Hogy tudna a legjobban a felvételire fókuszálni a következő néhány hónapban?
❓Van-e valamilyen elképzelése a hogyanról? Felkészülési stratégia, időbeosztás….
❓Szeretné-e, hogy segítsek neki megtervezni ezt az időszakot?
2. Segíteném az időbeosztásban – ha ő is igényli
Van olyan tanítványom, akinek minden munkájából a szervezettség, összeszedettség, logikus gondolkodás sugárzik. Ha ilyen a Te gyermeked is, akkor lehet, hogy csak annyit kérdeznék, hogy szeretné-e, ha időnként átbeszélnénk, hol tart a saját stratégiájában, szüksége van-e valamilyen segítségre.
Viszont a legtöbb gyerek ebben az életkorban még nem ennyire összeszedett, nem tud előretervezni hónapokat.
Hónapokat!?
Sok gyerek ebben az életkorban még azt az ok-okozati összefüggést sem tette a magáévá, hogy ha a témazáróra az utolsó pillanatban kezd el őrlt módjára tanulni, akkor az nem lesz túl eredményes. Hosszútávon biztosan nem.
Az "előre látás" képessége a homloklebenyben "lakik",
ami az ember huszonéves koráig aktív fejlődésben van.
Semmiképp se bántsd a gyermeked, ha még nagy fejlődés vár rá ezen a területen:
Inkább segítsd, fogd a kezét.
Ne várd el tőle, hogy teljesen önállóan vigye végig a felvételire való felkészülést. Ez felelősség. Azt pedig, hogy mennyi felelősséget teszünk a gyermekeink vállára, szülői kompetencia eldönteni. A túl nagy felelősség megfelelési kényszerbe mehet át, de talán ami még rosszabb ennél, hogy úgy érezheti, cserben hagytad egy nehéz helyzetben, és neki kell a saját szülőjének lenni. Ez egy nagyon megterhelő érzés.
Volt olyan tanítványom, akinek a szülője kérte, hogy a szülőknek szóló leveleimet inkább a gyerek email címére küldjem, mert ő – mármint a szülő – nem olvas emailt. Nagy összegben mernék fogadni, hogy ez a tanítványom túl hamar kapott túl nagy felelősséget, és ez nem fog neki jót tenni a későbbiekben.
Ha szeretnétek közösen kidolgozni a felkészülés stratégiáját, szívből ajánlom az ingyenesen letölthető Ütemtervet felvételire készülőknek. Igaz, hogy az ütemterv szeptembertől indul, de ha most kezditek a készülést, még mindig hasznos lehet a számotokra.
A cikk végére betettem az Ütemtervet, kattints bátran!
3. Biztonságos kereteket adnék
Az optimális terhelés elérése érdekében vele közösen állítanék fel olyan keretrendszert, amihez a teljes család tudja tartani magát.
Ha ő is alakítója lehet a saját életét befolyásoló szabályoknak, akkor sokkal szívesebben tartja be őket.
Ha pedig adott esetben nem tartja magát hozzá, akkor sokkal könnyebben fogadja el a szülő jelzését.
Ez a módszer segíthet abban, hogy olyan módon táguljanak a gyermek életkorához igazított határok, hogy az irányítás mégis a kezedben maradhasson, és ez biztonságot adjon a gyereknek, neked pedig alapot a következetességhez.
4. Erősíteném a kapcsolódást
Tudatosan keresném azokat a közös programokat, amiket ő is szívesen csinál.
Fantasztikus érzés, amikor valaki azért tesz meg valamit, hogy a kedvünkben járjon! Ezt biztosan értékeli a Te gyermeked is!
Mik ezek a tevékenységek?
❓Társasjátékozás?
❓Bicajozás?
❓Mozi?
❓Közös barkácsolás?
❓Lakásdíszítést? Őszi, majd lassacskán a téli és karácsonyi hangulatteremtő apróságok is bevethetők!
❓Mik kapcsolják ki a gyermekedet?
❓Mikor tud valóban önfeledten kacagni?
Válasszatok ilyen tevékenységeket, 1-2 hetente!
Vagy arra is bátoríthatod, hogy menjen el a barátaival egy programra (akár a fentiek közül), vagy hívja el őket hozzátok!
Bátorítsd, hogy erősítse a szociális hálóját!
Sőt, ha már felvételi, akár a közöt tanulásra is buzdíthatod!
“Ha áthívod a barátnődet tanulni, sütök nektek palacsintát!”
5. Kérdeznék – de nem a szokásos kérdéseket
Mindannyian ismerjük ezeket a kérdéseket:
❓Mi volt ma a suliban?
❓Mi volt az ebéd?
❓Hogy sikerült a dolgozat?
A válaszok sorban:
Semmi.
A szokásos.
Mit tudom én! Majd kiderül.
Inkább azt javaslom, hogy kérdezd azokról a dolgokról, amiről már eleve van tudomásod:
“Tudom, hogy nagyon szoktál izgulni versmondáskor. Most milyen volt? Megint izzadt a tenyered? Vagy remegett a lábad? Képzeld, ezzel én is így voltam, de aztán…. “
“Mit szóltak a többiek az új frizurádhoz?”
“Megint futottatok tesin? Hogy bírtad?”
Ha sikerül beletalálnod egy számára fontos kérdésbe, akkor el tud indulni egy jó beszélgetés, ami nem a “kötelező lejelentési körhöz” tartozik. Ez sokat tehet hozzá a kapcsolatotokhoz.
Sőt! Lehet, hogy neki is muris lenne, ha elmesélnél 1-2 dolgot a munkahelyedről: egy poént, vagy pont azt, hogy mit szóltak a kollégák az új hajadhoz. Vagy azt, hogy már megint betelefonált a “Tudjukki”, és teljesen felhúzott, de a kollégák megnevettettek, és utána jobb lett.
Vagy ha úgy látod, hogy rossz passzban jött haza, akkor mondhatod azt is, hogy
“Látom, történt valami. Kicsit később viszek neked egy kis teát, és ha van kedved, elmesélheted. Addig pihenj egyet!”
Ilyenkor csak annyi történik, hogy biztosítjuk őt a jelenlétünkről. Hogy látjuk őt. Látjuk, hogy valami nem oké. Ha szeretné, ott van a lehetőség, hogy kapcsolódjon.
Ha nem, nem. És ez is oké.
6. Csökkenteném a felesleges zajokat
A sokat emlegett Kim John Payne Egyszerűbb gyermekkor c. könyvéből nem tudom eleget hangsúlyozni, hogy mennyire sok információ vesz körbe minket.
De Te meg Én… Mi már felnőttek vagyunk, és jó esetben könnyen mondunk nemet az életünkbe tódulni akaró újabb csecsebecséknek, ruháknak, lakásdekoroknak, híreknek, szórakoztató ipari termékeknek.
A könyvben több kategóriára osztja ezeket, és segít, hogy melyik területen hogyan tudsz csökkenteni a felesleges “zajokon”.
Engem például lesokkolt az az adat, hogy mekkora vásárlóerejük van a gyerekeknek. Gondolj csak bele: ha megjelenik egy úgy mesefilm, ami nagy sikert arat, akkor erre minden iparág rárepül!
Megjelennek a Villám Mcqueen-es tolltartók, az Elzás tornazsákok, a füzetborítók, evőeszközök, sőt, a nagyobb értékű termékek is, mint például az iskolatáska, amit megvehetsz mondjuk 15ezer Forintért, de jövőre már a következő akcióhős lesz a menő, így az Elzás táska felkerül szinte tökéletes állapotban a padlásra, és jöhet is a következő.
A világ nagy része a gyerekekből él, nem a gyerekekért.
Ezt a mondatot nagyon nehéz szívvel írtam le.
“De nekem már nagy a gyerekem: már kinőtt ezekből a kisgyerekes dolgokból.”
Én inkább úgy gondolom, hogy más piac hat rájuk: a divatipar, a zeneipar, a közösségi média.
Most nem akarok belemenni a képernyőhasználat témakörébe, mert már a csapból is ez folyik. Csak felemlegetném Uzsalyné Pécsi Rita mondatát:
És Ti már csináljátok?
Na, de hogy adjak is valami konkrétumot a kezedbe, mert azt ígértem:
- Megfigyelném, mi minden tereli el a gyermekem figyelmét – a fizikai és digitális környezetében is.
- Ha kell, közösen rendet raknék a szobájában (akár zenével, nasival, jó hangulatban), és átgondolnánk, mi mindenre nincs szüksége. Vagy ahogy Marie Kondo mondaná: csak az maradjon, ami örömet okoz!
- Megfigyelném, vannak-e olyan szokásai, amik feleslegesen merítik az energiáját.
Ezek alapján lehet, hogy érdemes lesz újragondolnotok a képernyőidőre, a lefekvés idejére, vagy akár a családi rutinokra vonatkozó szabályokat is (pl. mikor legyen vacsora?).
7. Dolgoznék a saját mondataimon
Saját magamat is górcső alá venném, vannak-e
– berögzül mondataim,
– viselkedési mintáim,
amik nem segítik a gyermekemet ebben a feladatokkal teli időszakban?
Ezek az apró átfordítások sokkal nagyobb hatással lehetnek, mint gondolnánk, de ezt a témát kifejteni sokkal hosszabb lenne, így egy következő cikkben fogom majd megtenni, ahol hozok majd neked konkrét mondatokat is!
8. Figyelnék magamra is
Talán ez a legfontosabb, szóval kérlek, gondolatban ezt most pakold fel a cikk legelejére.
Ha azzal kezdtem volna, hogy
“a legtöbb, amit egy szülő meghetet a gyermekéért, az az, hogy elmegy pszichoterápiába“
lehet, hogy végig se olvasod.
Mert ez ma már (hál’Istennek) elcsépelt tanács.
Korábban már meséltem róla, hogy én túl vagyok már egy ilyen 1,5 éves terápián, ami hihetetlenül sokat jelentett, de most már szülőként határozottan érzem, hogy ha lesz lehetőségem rá, akkor újból elmegyek.
A “lesz rá lehetőségem” alatt azt értem, hogy időm, pénzem, és energiám, hogy az ott elhangzottakat, kimondottakat fel is tudjam dolgozni, és ez bizony sokszor fáj.
Ha úgy érzed, hogy most neked sincs lehetőséged rá, néhány tippet azért adnék:
– figyeld saját magad: mikor reagálsz nyugodtan és jól, és mikor jön ki belőled az Anya/Apa oroszlán?
Ha ez utóbbi történik, akkor egyrészt ér bocsánatot kérni, mert ez neked is jó érzés lesz, másrészt később megpróbálkozhatsz más önérvényesítő módszerrel.
Ha tudod, hogy nehezebb napod volt, adj egy kis énidőt magadnak, mielőtt hazaérsz:
– menj el egy parkba sétálni, vagy csak nézni a madarakat
– ülj be egy meleg teára, és csak kavargass, kortyolj, nézz ki a fejedből
– ha nem tudod kiverni a fejedből ami történt, akkor fogj egy papírt és írd ki magadból, gátlástalanul. Ezt én olyankor szoktam alkalmazni, amikor már az alvás se megy este.
A gyereked akkor érzi magát biztonságban, ha Te is rendben vagy.
+1 Segítség az időszakra: a Felvételi előtt állók Ütemterve
Ha szeretnél átlátható kapaszkodót, amivel segítheted gyermekedet ebben a kihívásokkal teli időszakban, kérd az ingyenes Felvételi előtt állók Ütemtervét.
Kézzelfogható segítséget ad a hetek megtervezéséhez – Nektek, együtt.
Várlak jövő héten is!
Kedves Olvasó!
Ez a cikk a Több, mint Felvi szülői közösségét támogató heti hírlevélsorozatához tartozik. Ha szeretnél még hasonló történeteket, tippeket, ötleteket kapni, és erről időben értesülni, iratkozz fel Te is az alábbi űrlapon!
