Gamifikáció: a legszórakoztatóbb ürügy a családi szabályok újragondolására
Az előző héten a célállítás fontosságáról írtam, és elmeséltem Neked, hogyan jutottam el odáig, hogy pedagógusként a tanítási keretrendszerem egyik legfontosabb részévé tegyem.
Írtam pár tippet arról is, hogy családi környezetben mi minden szükséges ahhoz, hogy ezt működőképes rendszerré tegyük. Viszont nem eresztettem bő lére, ugyanis ez az egész téma egy újabb cikkért kiáltott!
Tarts velem, ha érdekel, hogyan jutunk el a gamifikáció témaköre által
a lusta tinédzserektől egészen a demencia megelőzésig!
Kezdjük az elején: mik azok az okok, ami miatt nem / nehezen tudod rávenni a tinédzser gyermekedet arra, hogy önszántából megcsináljon olyan dolgokat, amik látszólag főleg számodra fontosak.
Ehhez Kim Johne Payne Melegszívű fegyelmezés és Egyszerűbb gyermekkor c. könyveit veszem alapul: előbbiről már írtam korábban egy könyvajánlót, bemutatva az általa kínált gyereknevelési rendszer alapjait.
1. Túl sok a zaj
“Zaj” a lehető legtöbb értelemben: túl sok információ, túl sok hang, túl sok inger, túl sok felnőtt probléma, túl sok választási lehetőség, túl sok olyan életlehetőség, ami nem fér bele egy emberöltőbe. Míg régen azért küzdöttek az emberek, hogy a kevés helyett több legyen, ma az okoz fejtörést, hogyan legyen a túl sok helyett elég.
Az agyunk viszont ezt nem érti: evolúciósan úgy vagyunk kódolva, hogy az egyre több okozzon boldogságot. Meg kell tanítanunk az agyunkat boldognak lenni az elégtől. Ez felnőttként is nehéz, nemhogy tinédzserként!
2. Folyamatosan rohanunk: ő is, te is, az egész család
A család élete tele van programokkal, feladatokkal, kötelezettségekkel. Sokszor örülünk, ha egyáltalán a vacsoraasztalnál találkozunk pár szóra, ha egyáltalán. Ebben a tempóban nehéz megállni és tudatosan jelen lenni.
3. Állandó fáradtság
Bármennyire is “nagy”, vagy nagynak annak érzi magát a tinédzserünk, azt sose fejeltsük el (helyette), hogy az alvásigénye még nagyobb, mint egy felnőtté. Azonban az alvásnál vannak sokkal izgalmasabb dolgok. Ez aztán akár egy ördögi körré is kinőheti magát, ami állandó fáradtságot okoz.
4. Biológiailag el van foglalva egy csomó mindennel:
A teste átalakul, a hormonok dolgoznak, közben építi a saját énképét, próbálgatja a határait. A legtöbb dolog ráadásul ma már a digitális térben zajlik, ahol kellő támpontok nélkül magabiztosan érezheti magát igen elveszettnek.
És mindeközben próbál mindig mindenkinek megfelelni, “csak nekem nem”, ugye? Pedig de, neked is szeretne megfelelni, csak ez ebben az időszakban nagyon nehéz. De tartsd magadban azt a gondolatot, hogy a gyermeked nem szándékosan gonosz, csak tinédzser.
5. Szorongások, amikről nem beszél
Lehet, hogy a rohanó életben erről meg is feledkezel, de elképzelhető, hogy a te gyermekedben is ott egy hatalmas adag szorongás olyan dolgoktól, mint a klímaváltozás, aminek az ő generációjának életében már biztosan érezhető hatása lesz a hétköznapi életre is, vagy a szomszédos országban dúló háború. Ezekről lehet, hogy nem beszél, vagy ti magatok nem beszéltek, de ott van a “levegőben”. Ha emiatt szorong, akkor azt vagy elnyomja, vagy valahol kicsatornázza, a maga fejletlen eszköztárával.
Az első érzés, amit – így visszaolvasva az egyébként további pontokkal bővíthető sorokat – szeretnék kihangosítani, hogy nagyon féltem ezt a generációt: számomra rossz belegondolni, hogy mennyi mindenen mennek már most is keresztül, de megértés helyett legtöbbször csak további elvárásokat támasztunk fejélük szülőként.
De mi köze ennek a gamifikációhoz?
Ígértem, hogy rátérünk a gamifikációra. Nem véletlenül hozom ide: a gamifikációs rendszer egy remek „ürügy” arra, hogy átgondoljuk a családi működésünket.
Jó néha ránézni a saját magunk alkotta szabályokra, elvárásokra, szeretetnyelvekre. Egy játékosított rendszer segíthet abban, hogy ezek világosabbak, kiszámíthatóbbak, élhetőbbek legyenek mindenki számára.
Miért pont a játék? Avagy miért működik a gamifikáció?
Lehet, hogy felnőttként gyerekes dolognak tartjuk a játékot, a játszást, azonban az agyunk evolúciósan úgy van felépítve, hogy szeret játszani. Termel egy csomó hormont játék közben – pl. endorfint és dopamint -, amik által felnőttként is sokkal jobban érzheted magad.
Nem véletlen, hogy egyre több felnőtteknek is szóló társasjáték jelenik már meg a piacon, amik akár napokra beszippantják a saját világukba a velük játszó – egyébként komoly, és “meglett” – embereket.
Sőt! Az sem véletlen, hogy az idősek otthonában, vagy akár sok nyugdíjas klubban is az egyik tegfontosabb tevékenység a játék. Frissen tartja az agyat, lendületet visz az élet más területeire. Olyan szinten fontos, hogy ma már a demencia kezelésének is egyik legfontosabb eszköze a célzott játék. (Sőt, magában a diagnosztikai folyamatban is alkalmazhatják a játékokat. Ezekről itt és itt is olvashatsz bővebben.)
De miért várnánk meg a demenciát? Játszunk már most!
Mit jelent a gamifikáció?
A gamifikáció nem más, mint játékos elemek beépítése a mindennapokba – pontok, szintek, jutalmak, kihívások, mérföldkövek. Nem arról szól, hogy a gyerek mindent jutalomért tegyen meg, hanem arról, hogy a játék nyelvén közösen teremtsünk kereteket és élményt. A játékosított keretek világossá teszik, miért érdemes valamit megtenni, kiszámíthatóbbá teszik a következményeket, és közben szórakoztatóvá alakítják a mindennapi rutint. Nem önmagáért való (bár szerencsére önmagában is élvezetes lehet!), hanem egy harmonikusabb, nagyobb biztonságot nyújtó, kiszámítható családi légkör, és egy (vagy több) boldogabb, kiegyensúlyozottabb, magabiztosabb, önazonosabb, motiváltabb gyerek érdekében.
Milyen célokat szolgálhat a gamifikáció a családi életben?
Segít átláthatóvá tenni a családi szabályokat.
Csökkenti a vitákat, mert a rendszer előre lefektetett és mindenki számára érthető.
Növeli a motivációt: a gyerek érzi, hogy van hatása a dolgokra.
Erősíti a családi összetartozást, hiszen közös szabályok és közös játék van.
Megtanítja a kitartást, a célállítást és az önkontrollt is.
Milyen részei lehetnek a rendszernek?
Szabályalkotás és szabálymódosítás.
Közösen hozott szabályok, akár „családi szerződés” formájában.
Pontszerzési lehetőségek
Jó cselekedetek, felelősségvállalás, közös munkák jutalmazása.
Jogosultságok
Pl. extra képernyőidő, programválasztási jog, családi játékest vezetése.
Hogyan építsétek fel a rendszert?
Családi kupaktanács
Üljetek le együtt, és beszéljétek meg, ki mit szeretne, miért lehet hasznos a rendszer. Hozzatok egy kis nassolnivalót, rakjatok be háttérzenét, teremtsetek olyan hangulatot, amelyben jól érzitek magatokat, és mindenki egyenrangú partnere lehet a beszélgetésnek.
Értékrendek meghatározása
A családi értékrend meghatározása elsősorban a szülők feladata. Gondoljátok át, hogy mik azok a tevékenységek, szokások, illemszokások, amiket a magatokának éreztek. Fogalmazzátok meg ezeket a következő formulával: A mi családunk ezt és ezt így csinálja. (Pl. A mi családunkban az étkezőasztalhoz nem visszük oda a telefonunkat.) Ezeket a mondatokat nem kell magyarázni. Maximum megerősíteni, ha szükségesnek érzitek.
Írásbeliség
Írjátok le, miben állapodtatok meg. Nagyon javaslom, hogy készítsetek konkrét szerződést, akár papíron, akár elektronikusan. Ez komolyabbá teszi az egészet.
Következetesség
Fontos, hogy minden tekintetben legyetek következetesek. Akkor is, amikor kértek a gyereketektől, és akkor is, amikor felmutatja a jogosultsági kártyáit. Tartsátok tiszteletben a lehetőségeit!
Adminisztráció
Sokkal könnyebb következetesnek maradni, ha nyomonkövetitek a történéseket.
Ha ezek után azt érzed, hogy ez mind szép és jó, de mégis hogyan álljak neki gyakorlatban, akkor van egy jó hírem:
Nem hagylak eszköz nélkül!
Bár nyári időszakra készítettem, de az év bármely napján használhatjátok a Szupernyár-szerződés nevű, ingyenesen letölthető anyagot, ami pontosan a cikkben bemutatott gamifikációs rendszer családi adaptációját segíti. Nyugodtan használjátok a benne található kártya-mintákat a saját szabályaitokhoz!
Bízom benne, hogy inspiráló ötleteket találtál a cikkben, és egyetértünk abban, hogy a jó családi működés és a „jól levő” szülők elengedhetetlen kellékei a boldog gyerekkornak.
De mi van, ha ez mégsincs így? Mi történik, ha a szülők nem érzik jól magukat a bőrükben, és ez a gyerekekre – főleg a tanulmányi eredményeikre – is rányomja a bélyegét?
Erről lesz szó a következő heti cikkben.
Kedves Olvasó!
Ez a cikk a Több, mint Felvi szülői közösségét támogató heti hírlevélsorozatához tartozik. Ha szeretnél még hasonló történeteket, tippeket, ötleteket kapni, és erről időben értesülni, iratkozz fel Te is az alábbi űrlapon!
